Kedves Olvasó!
Örömmel tudatjuk, hogy az Irkafirka első,
márciusi száma megjelent.
Érdeklődjön és kérje az újságot szerkesztőségünktől.
Részletek a lapból:
__________________________Prózába zárt vigalom__________________________
BÖDÖN
Lélekrezdülés
Október után november jön, november után december. Január, február, március, április következnek, majd a szép május, amikor minden zöldell, minden virágzik. Kinyílnak ekkor a szívek is, szerelem hónapja ez a hónap. Milyen szép is, amikor két szív egybedobban, két lélek egy ütemre rezzen. A patak csörgedezik, a folyó folyik, a kis bogár a levél alján boldogan szívja magába a létezés igéjét. Nagy hegyek árnyéka leng a távoli látóhatáron, indul a tölgy, indul a fenyő. Hullanak a mező szirmai, melyek fölött az a sok szép madár köröz önfeledt örömmel. Kicsi szívében csak egy a kétely, megvárja-e a párja? Így van vele az ember is. Egy fiú és egy lány. Egymás kebelére hajtják le fejüket, muzsikál a szél…de nem éled-e fel a mardosó kételkedés bennük: hő szerelmem talált vajon viszonzást a másik tétova mozdulatában, vagy csak unalmában tölti velem idejét e szívemnek drága lény? Vagy talán holnap másért dobban majd a szív, melynek pihegését most a szívemen érzem? És, ha másért dobban, ki az a szerencsés, ó, ki az, az átkozott! A kétely alattomos fullánkja ott van minden csókban, minden ölelésben. Pedig, hogy pirul, hogy remeg a teste, rebben a szava. Mint árulja el szűz vágyát egy olyan testi-vágy nélküli égi szerelemnek, amelyet csak angyalok érezhetnek egymás iránt!
A kertben sétáltak, a szabad, kék ég alatt. Ragyogó, fehér felhők úsztak fenn a magasban, tündéri volt minden kósza fény. Az egyetlen árnyék, mely a kert szélét elérte, a távolban kéklő, nagy hegy árnyéka volt, de a szegélyen körben, azon a részen is kéken fénylett, kéken habzott a feketeribiszke kicsi virága. Nem sejthették, hogy Bélási Tibor a málnabokrok felől lassú léptekkel közeledik!
Azt mondta a fiú a lánynak:
-Utolsó napom ez a nap veled e kertben itt. Holnap elutazom.
A lány két szép ábrándos szemét a bánat fátyla árnyékolta be.
-Tudom. Már említetted. De még mindig nem értem az egészet! Elmész, itt hagysz egy kétes-értékű dicsőség puszta lehetőségéért! Délibábot kergetsz, míg az én érted epekedő szívem megszakad!
-Muszáj mennem. Meg kell ölnöm a szörnyet, Beldrengost, aki lejön a vad hegyekből éjnek idején, elrabolja a szüzeket selyem-gyolcs nyoszolyóikról, kisgyerekek vérében fürdik, s lisztté őrli sziklaodúja csontmalmában az öreg emberek aszott koponyáját!
-Ó kedvesem, ő fog megölni téged! Mi késztet arra, hogy magadra vállalj egy olyan feladatot, ami a király katonáinak a dolga lenne?
-A becsületem! Én vagyok a leghíresebb harcos széles-e földön. Nem pihenhetek odahaza puha párnák alatt!
A kert közepén álló nagy fa lelógó lombjai betakarták őket óvó szeretetükkel, a közelben friss csermely csörgedezett. A lányt Kakiszagú Aliznak hívták, a fiú neve Büdös József volt. Senki nem tehet a nevéről, mindenről az ősök tehetnek. Az ősök sírját kéne megbotozni.
-Szeretlek kedvesem – lehelte Kakiszagú Aliz alig hallhatóan. –Hadd hajtom fejemet le a kebledre, te pedig lehelj szűzi csókot az én homlokomra!
Hosszú szőke haja szétterült lebegve Kakiszagú Aliznak Büdös József büszke mellkasán. Büdös József lehajtotta nemes fejét, és ajkával illette Kakiszagú Aliz alabástrom homlokát. Színes pillangók kergetőztek mellettük, s egy kis fekete bogár mászott fel a fa törzsén. Megtalálta párját, s boldog maszatolással elegyült vele, szárnyalt a dal, mely a szél szárnyán jött az éterből, lenge szirének lidérce nőtt fejes-liliomok tarka seregében, mely olyan volt, mint terített, ünnepi asztal. Minő pír játszott tündérkedvvel Kakiszagú Aliz orcáján! Mint remegett a teste szűzi vágytól Büdös József karjaiban! Mint tekintettek egymás szemébe azzal a fajta félig eltitkolt, félig beismert szerelemmel, mely tiszta, mint a hó, s csak az angyaloknak sajátja az égben?
A kerti út kanyarulatából ekkor tűnt elő Bélási Tibor. Észrevette a párocskát és odasietett hozzájuk. Szennyeslelkű Ilonának volt ő a párja, sok éve együtt voltak már, de szíve titokban mindig is Kakiszagú Alizért dobogott. Bélási Tibor kinézetre olyan volt, mint egy lapos, kövér hernyó, szőrös és puffadt, szálkás-tetű hóbor menetekben.
A párocska zavartan kettévált, egymás kezét azonban nem eresztették el.
-Előkészítettem a fegyvereidet – szólt Bélási Tibor – a sárkányölő dárdát, a sárkányölő kardot és a sárkányölő buzogányt.
-Köszönöm – mondta Büdös József. – Lovamat hol találom?
-A lovad az istállóban van!
-Istenem, ki fog engem védelmezni, míg távol leszel? – kérdezte Kakiszagú Aliz. –Ki fog engem istápolni?
-Majd én védelmezlek, majd én istápollak – kiáltott fel Bélási Tibor. –Nem kell félned senkitől, semmitől!
Büdös Józsefnek indulnia kellett. Még egy utolsó félszeg csók Kakiszagú Aliz homlokára, még egy rebbenő titkos készszorítás. A pír az arcon fellángol utoljára. Elment Büdös József, határozott büszke léptekkel ment el. A málnabokroknál, az ösvény kanyarulatától még visszatekintett. Bélási Tibor karjában tartotta a zokogó Kakiszagú Alizt, úgy vigasztalta!
Hét hosszú éven át várt Kakiszagú Aliz, Büdös József visszatértére. Hűsége nem szenvedett csorbát ez alatt a hét év alatt. Bélási Tibor vigasztalta, védelmezte, bátorította. A hetedik év végén hernyószerű Bélási Tibor elvált Szennyeslelkű Ilonától és elvette Kakiszagú Alizt. A nyolcadik évnek februárjában nehéz léptek hallatszottak éjszakánként a hegyek felől, s lám, egyszer csak betámolygott a faluba csonttá aszalódott szegény, szép Büdös József. Óriási zsákban cipelte Beldrengosnak mind a hét fejét. Azért jött ilyen sokára, mert nehezek voltak a fejek. Sóhajtott a szél, zörögtek a fák csontvázai a fehér hó-lepel alatt.
Ez Kakiszagú Aliz, Büdös József, s a kövér, hernyószerű Bélási Tibor szomorú története.
Szennyeslekű Ilonáról pedig szó se essék, ha már eddig nem esett!
________________Egy mai modern vers, ami kell nekünk!_________________
POÓS GERGELY
Nem csak
Nem csak puszta létem biztat,
Nem csak anyám méhe szült,
Nem csak hazám öle ringat,
Nem csak csillag fénye fűt.
Nem csak ruhám díszlik rajtam,
Nem csak vérem folyt a tűn,
Nem csak verset írni bírtam,
Nem csak engem bánt a bűn.
Nem csak szívem kíván szépen,
Nem csak szükség vágya űz,
Nem csak magam üdvét kérem,
Nem csak értem ég a tűz.
Nem csak sírom várja végem,
Nem a halál lesz a csűr.
2012. február 22.
_____________De a pajzánság sem árt néha, főleg, ha 2014-et írunk!___________
Szilágyi Márta – Müszélia
Házasság ír módra
A házasság nagyon jó lenne mindenkinek, ha olyan lenne, amilyennek mondják, de nem olyan. Az se lenne rossz, ha teljesen másféle lenne, de nem az. Annyi biztos, hogy így, ahogy most van, mindenki csak panaszkodik. Kivétel persze mindig van: az írek. Hol másutt fordulhatna elő, hogy egy isten összeáll egy halandó feleségével, és a gyereket egy idegen neveli föl? Mindez semmit sem árt a házasságnak, és még az sem ingatja meg, hogy később az asszony meghal. Ez benne van az ír mitológiában, tehát megkérdőjelezhetetlenül igaz.
Ezek az írek tudtak valamit a boldog házasság titkáról, legalábbis amíg sikeresen ellenálltak Szent Patrik térítő kísérleteinek. Sajnos megadták magukat… Nem térnek vissza a szép napok, amikor a smaragd szigeten még Eochu Airem uralkodott. Akkor még nem hagyták az emberek, hogy holmi házasság korlátozza a szabadságukat. Egy férfinek ezer oka lehet a házasodásra. Eochu például azt gondolta, senki nem fog neki engedelmeskedni, ha nincs felesége. Mivel ez csakugyan nyomós ok, elvette Étaint, aki a birodalom szépe volt, és anyósi szemmel is elég csinos. Mindjárt másnap elindult valami hódító hadjáratra, és az ír daliák kezüket-lábukat összetörték, csakhogy vele mehessenek. Egyesek szerint a hadizsákmány reményében, persze ez nem igaz, csupán kitörtek az alattvalói ösztöneik. Nincs az a hadizsákmány, amiért a vérüket ontották volna, ha Eochu még mindig nőtlen ember.
Ilyen bonyolult az ír néplélek whiskey nélkül is. Hát még ha alaposan leszopják magukat – ami egyébként elég sűrűn megtörténik.
A király még be sem csukta maga után a kertkaput, amikor az öccse, Ailill halálosan beleszeretett a parlagon maradt feleségbe. Ősi ír szokás szerint befeküdt az ágyába, talpig fegyverzetben, és megüzente Étainnak, hogy készülhet a temetésre, amennyiben továbbra is kőszívű marad. Étainra már sok mindent mondtak, különösen az elhagyott szeretők és a rivális dámák, azt is lehetne mondani, hogy elhordták mindennek, de a kőszív még nem szerepelt a repertoárban. Meg is kérdezte, WTF? Eltaláltad, vallotta be a hős lovag, és Étainnak nagy kő esett le a szívéről. Miért nem mindjárt ezzel kezdted? Hozzál valami szép ékszert, és találkozzunk a kopár hegyen.
Ailill magától is tudta, hogy a befektetéshez bizony szükség lesz némi befektetésre, meg is vett egy értékesnek látszó karperecet, de éppen amikor indulni kellett volna, megjelent Midir láthatatlanul – ez az ír istenek egyik specialitása, és nagyon tehetségesen csinálják. Elaltatta Ailillt, lenyúlta a karperecet, és felszerpentinezett a kopár hegyre. Ezt az isteni trükköt többször is megcsinálta egymás után, akkor Ailillnak elfogyott a pénze, és Étain azt mondta Midirnek, hogy szívesen elszökik vele, de csak akkor, ha a férje elengedi.
Midir azt találta ki, hogy kockajátékra hívja a királyt, aztán majd csak elnyeri Étaint. Arról nincs szó, hogy Eochu közben hazatért volna, de az istenek nem ismernek akadályokat. Hogy Eochu gyanút ne fogjon, előbb egy kicsit hagyta nyerni, sőt szívességből megépített egy töltést a Móin Lámrige mocsáron keresztül – a töltés nyomai máig is megvannak, és hirdetik azt az ezeréves bölcsességet, hogy a férfi mindent megtesz egy asszonyért, feltéve hogy nem a saját felesége. Végül Midir elnyerte Étaint, és a király igazán csak azért gyűjtött össze egy újabb hadsereget, mert nagy lett volna a kockázat, ha nő nélkül marad.
Étain bent volt a palotában, a király és a hadsereg az udvaron, köröskörül, hogy elkapják a frakkját annak a gaz csábítónak. Nagy volt a tét: az alattvalók engedelmessége. De mi már tudjuk, hogy Midir láthatatlanul szokott közlekedni; bevonult a palotába, hattyúvá változtatta Étaint, és kirepült vele a kéményen keresztül.
A válogatott hősökből ebben a pillanatban kiveszett az engedelmességnek még a szikrája is – csak ezzel lehet magyarázni, hogy békésen végignézték, amint hat tyúk repül az égen, és nem volt semmi reakció – se kardcsörtetés vagy lándzsarázás, még csak az ilyen alkalmakkor szinte kötelező felkoncolás sem. A katonák feloszlottak, mindegyik külön-külön, és Eochu hiába vekengett, hogy legalább a szídeket, a tündérdombokat ássál fel, mert Étain biztosan ott van az egyik alatt.
Midir első feleségének az volt a véleménye, hogy egy rendes ír házasságban nem lehet probléma, ezért ráfújt Étainra, akiből rögtön pocsolya lett – gondolom, jól mutatott a Midir-rezidencia rokokó szalonjában, az aranyosra bemázolt, oroszlánkörmös lábakon ingadozó bútorok között. Étaint nem hozta ki a sodrából ez a döntés; átváltozott bíborszínű léggyé, és Midir orrára ült. Ezzel az utolsó akadály is elhárult a boldog családi élet elől, és az egész világ tökéletes volt, amíg a fent említett Szent Patrik be nem vezette a monogámiát.
A monogámia az ír filozófia speciális szakkifejezése, magyarul válságot jelent.
________________Érdekességek a nagyvilágból_________________
Poós Kata rovata
Az első porszívókat lovas kocsival húzták
Az első elektromos porszívó Hubert Cecil Booth angol mérnök nevéhez fűződik, mindez 1901-re datálható. Találmánya olyan nagyméretű volt, hogy csak lovas kocsival lehetett szállítani, működtetése fülsiketítő zajjal járt. Az óriási szerkezettel a takarítás szokatlan módon történ: a lovas kocsi az utcán vesztegelt, miközben a porszívó hosszú csövével kitisztították a házat. Ennek ellenére népszerű volt, középületek, szállodák, sőt VII. Eduárd brit király is előszeretettel vette igénybe a szolgáltatást.
A serpák többsége nem hegyi vezető
A serpák többsége nem foglalkozik hegyi vezetéssel. A serpák a Himalája északkeleti részének magas völgyeiben élő népcsoport. Falvaik a legmagasabban elhelyezkedő állandó emberi települések közé tartoznak. Elsősorban földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak, valamint a Tibettel folytatott cserekereskedelemből élnek. 1953. május 29. után váltak ismertté világszerte, miután Edmund Hillary új-zélandi hegymászó egy nepáli serpa, Tendzing Norgaj segítségével elérte a Csomolungma csúcsát. Ettől kezdve a Himalája-expedíciók megkerülhetetlen segítőivé váltak, ez a tevékenység a népcsoport számára fontos jövedelemforrást jelent.
A Földön minden nap egyre hosszabb
A Földön minden nap 0,00000002 másodperccel hosszabb az előzőnél, a Föld forgási sebességének lassulása miatt.
Forrás: tudtad-e.eu
___________________________Szakállas viccek____________________________
Két fiatalasszony beszélget. Mondd, te láttad már a férjed szemét szeretkezés közben? Láttam. És milyen volt? Rettenetes. Épp benézett az ablakon!
Apa, milyen állat, az ott, amelyiknek nagy a feje, bozontos a sörénye, és izgatottan csapkod a farkával? Nem tudom kisfiam. És, apa, az a másik, nagy ormánnyal és a nagy fülekkel? Nem tudom kisfiam. És az, amelyiknek olyan hosszú, hosszú a nyaka? Nem tudom kisfiam. Megunja a mama és rászól a gyerekre. Pistike maradj már csendben, ne nyaggasd apádat! Csak hadd kérdezzen! Úgy tanul a gyerek!
A tanító-néni azt mondja a gyerekeknek az iskolában: írjatok házi dolgozatot, azzal a címmel, hogy Anya csak egy van. Másnap megkérdezi: na megírtátok a leckét? Igeeen! Jó! Ki akarja akkor felolvasni? Sanyika? Na, olvasd! Az én anyukám nyáron Velence-fürdőre vitt el nyaralni, nagyon jól éreztem ott magam, pingpong-asztal is volt, s minden nap fagyit vett nekem, ebből is látszik, hogy anya csak egy van!
Nagyon jó, Sanyika, kapsz egy ötöst! Na, ki következik? Olvasd Pistike!
Nemrég kórházban voltam, mer mumszom volt és az én anyukám minden nap meglátogatott, és minden nap hozott narancsot és banánt, ebből is látszik, hogy anya csak egy van!
Nagyszerű, Pistike, ez is ötös. Ki akarja még felolvasni?
Móricka majd kieseik a padból. Én, tanító-néni, én!
Na ól van, Móricka, olvasd!
Móricka előveszi a füzetét, szétnyitja és olvassa: Baracklekvár!
Baracklekvár? A tanító-néni csodálkozik. De Móricka, könyörgöm, mi köze van ennek, ahhoz, hogy Anya csak egy van?
Nagyon sok tanító-néni kérem. Mert tegnap este a mamám kiküldött a spájzba, hogy Móricka hozz be légy szíves két üveg baracklekvárt, én meg beszóltam neki, hogy anya, csak egy van!
Megy a Transz-szibériai expressz és egyszer csak, valahol a nagy orosz tajga közepén megállnak, nem mozdul a vonat. Végül az egyik utas előrekiabál a mozdonyvezetőnek, aki a komája. Mért álltunk meg Szemjon Szemjonovics? Mozdonyt cserélünk Szergej Szergejevics! És miért cserélünk mozdonyt Szemjon Szemjonovics? Vodkáért cserélünk, Szergej Szergejevics!
Bubu és Totó haláluk után a pokolba kerülnek. Bubunak ott is van kapcsolata, személyes jó-barátja Lucifer a főördög. Hát sajnos ezen én se tudok változtatni, mondja sajnálkozva, de azt lehetővé teszem, hogy az urak válasszanak, melyik terembe akarnak kerülni! Jó, hát mit lehet itt tenni? Az első teremben nyárson sütögetik az embereket. Nem, ezt nem kérjük! A másodikban, rotyogó üstökben főnek szerencsétlenek! Ez se lesz jó, tovább! A harmadikban vörös ördögök izzó fogóval tépkedik a delikvensek körmét, fülét, orrát! Jaj, ne! Elérkeznek végül az utolsó terembe. Elegáns oszlopcsarnok, középen medence, akár egy uszodában. A medencében nyakig a kakiban emberek állnak és szívják vidáman a cigarettájukat. Hát ugye…ez is elég rettenetes…de talán? Jó! Álljanak be a medencébe! Cigarettát az uraknak! Alig szívnak kettőt, sztentori hang csattan: cigaretta-szünetnek vége! Alámerülni!
..
.